A városainkat közösségként hoztuk létre, kisajátítottuk, majd azt formáljuk, alakítjuk, gyúrjuk össze és nyújtjuk szét, így ezek prezentálják a kollektív céljainkat — egy város identitása szorosan összefonódik azokéval, akik benne élnek. Szimbiózis szerűen kapcsolódunk össze, hol erősebben hat az ember a városra, hol a város az emberre. Ahol legnagyobb szerepük az, hogy minél hamarabb eljussunk a munkahelyünkre, majd onnan vissza az otthonunkba, valószínűleg a legkevésbé kihasznált formája annak, ami egy város lehet — egyaránt felveti a fenntarthatóság, az elidegenedés problémáját. A szociológusok, építészek és városépítészek folyamatos kritikáját képezik a homogén, monofunkcionális alvóváros részek, ingerszegény lakókörnyezetükkel. A II. világháborút követő események erőteljesen átrendezték a várossal való viszonyunkat, ami új megoldásokat és új nézőpontot is igényelt. Hogyan élünk ma a városokban, hogyan fogunk élni ezután?
Közösségi várostervezés, placemaking, hely-nem hely - urbanista gondolatok képzőművészeti alkotásokban
HELYHÉJAK - URBAN MOTIFS
A HELYHÉJAK című csoportos kiállításunk az épületeket és a várost együtt vizsgálja a benne élő emberekkel. Azzal, hogy hétköznapi részleteket emelünk ki, és azt esztétikai környezetbe helyezzük, előmozdítjuk a város megfigyelésének egy más aspektusát. Mit jelent számunkra a város, milyen kapcsolatrendszerben élünk? Hogyan alakítjuk tereinket?
Miként kell szembenéznünk a felelősséggel, amit egy várossal örököltünk? Fontos, hogy ezek a kérdések megvitatásra kerüljenek, hiszen a városoknak velünk együtt kell alkalmazkodnia az új kihívásokhoz.
A kiállítás kurátora:
Kulcsár Géza író és urbanista
Helyszín:
KÉPEZŐ Galéria, 1024 Budapest, Keleti Károly utca 13/A
A kiállítás megtekinthető:
2023. április 20- május 18. között
Megnyitó:
2023. április 20. 19:00
Kiállító művészek:
Szigethy Anna
Szigethy Anna (1970) a Képzőművészeti Egyetemen végzett Festő szakon, majd Párizsban az Université Paris 8.- Saint Denis-n esztétika szakon, képzőművészeti fotográfia témában. Visszatérve a Képzőművészeti Egyetemre 2009-ben védte meg az Épített táj, nemhely és köztér a kortárs fotográfiában című doktori disszertációját. Nem áll tőle távol a kutatás, az oktatás és kurátorként is dolgozik képzőművészeti tevékenysége mellett. Hosszabb ideig élt és dolgozott Franciaországban, főleg Párizsban, aztán Németországban, Berlinben. Tanult a rennes-i és a nizzai Képzőművészeti főiskolán és Artist-in-residence programok keretében több városban megfordult és dolgozott egy ideig, például Marseille-ben, Rómában, Bécsben, Haifán, Salzburgban, Caenban. Doktori tanulmányai során kezdett el a városi terekkel és létformákkal, a hely és nem-hely fogalmával foglalkozni, az épített környezet és a benne élő ember lehetséges nézőpontjait, viszonyrendszereit vizsgálni. Ehhez a munkához Párizs, Haifa, Budapest és Berlin külvárosaiban, elhagyatott normandiai és ostiai tengerpartokon készített fotósorozatokat, videókat. Azokban a városszéli, átmeneti terekben dolgozott, amelyekről nehezen dönthető el, hogy a városhoz, ipari zónákhoz vagy az „elrontott” természethez tartoznak. A külvárosok átmeneti terei után a Magyary Zoltán Poszdoktori Ösztöndíj keretében a városi terekben megjelenő intimitással, a változó városképhez való személyes viszonnyal foglalkozott. Általában fotóalapú munkákat készít, amelyeket videókkal, átalakított bútorokkal, a designban használt technikákkal alakít át vagy hétköznapokban használatos tárgyainkkal egészít ki. A térben elhelyezett művek a nézőt fizikailag is bevonják magába az alkotásba, és komplexebb élményt nyújthatnak.
Csizik Balázs (1987, Székesfehérvár) vizuális kommunikáció területén szerezte mesterdiplomáját (BME-GTK), melynek során a kortárs magyar absztrakt fotográfia helyzetével foglalkozott. Jelenleg a BME- Kommunikáció- és Médiatudomány képzésén vizuális kommunikációt, illetve kommunikációtechnológiát tanít. Főleg a kortárs építészet, valamint a kortárs absztrakt művészettörténeti alapok hatnak rá – így a századforduló konstruktivista alkotási formái, illetve azon alkotási formák, amelyek szín és formai redukcióra épülnek. Munkáira az absztrakt formai redukció, az alapszínekkel és síkidomokkal való tér- és kompozícióalkotás jellemző.
Fotó alapú munkáiban egyszerre reflektál az absztrakt fotográfia képiségére, a modern építészet formavilágára, valamint a konstruktív és szuprematista festészeti hagyományra. Sorozatainak közös vonása a redukció, a minimalizmus, amely egyszerre jelenik meg a színekben, a kompozícióban és a megjelenített látványban egyaránt. Ez a fajta reduktivitás némi ridegséget, távolságtartást, rezignáltságot is magában hordoz, ami összhangban van a megjelenített urbánus látvány elidegenedett formavilágával. Műveiben a mesterséges anyagok rideg látványa és a természetes hordozók organikus felületei – egy művön belül is – egymásnak feszülő ellentéteket hoznak létre, mégsem válik a látvány diszharmonikussá. Az ember által létrehozott mesterséges világ és a természet találkozásában létrejövő feszültség végigkíséri a műveket, amit a művön belüli digitális és analóg technikai megoldások kettőssége is felerősít.
Czizik Balázs
Valkó Dávid
Valkó Dávid 42 éves családapa. Első képzőművészeti alkotásai 2021-ben születtek a Godot Art Fair pályázatára. Öt képpel készült és mindegyiket beválogatták a kiállításra, sőt pár nap alatt új tulajdonosra is találtak. Ez óriási motivációt jelentett a további alkotómunkához. Képei azóta több alkalommal is szerepeltek a legismertebb hazai art faireken (Godot Art Fair, Godot Art Expo, Garten Balaton, Resident Art Autumn Buzz, Youngart x-mas art fair), valamint két alkalommal jótékonysági aukción (Art&Antique 2022, Autistic Art 2022) is.
Alkotásai alapját adó saját fotóinak is az a célja, hogy a közvetlen környezetünkből kiragadják azokat a szó szerint lábunk előtt heverő egyszerű formákat, amelyek hétköznapi szemünk által felületesen vizsgálva érdektelennek tűnnek, más szemlélettel rájuk tekintve viszont pozitív érzéseket, örömöt okoznak. A két, egymástól távolinak gondolt média, az akril festék és a digitális fotográfia egymást elfogadva és támogatva segítik elérni ezt a célt: kiemelik, könnyebben felismerhetővé, könnyebben értelmezhetővé teszik ezeket a témákat, ezáltal tanítanak a boldogság egyszerű forrásainak újrafelfedezésében.
„Hiszek abban, hogy a boldogságunk legerősebb fundamentumait az olyan tiszta és végtelenül egyszerű, mára mégis háttérbe szorult források adják, mint például a szeretet vagy a nevetés, végső soron pedig pusztán maga a létezés. Bár életünk első hónapjaiban, éveiben kizárólag ezekből töltekezünk, a külső minták hatására ezek idővel feledésbe merülnek. Képeimmel az ezekhez visszavezető utat kívánom megvilágítani a befogadók számára.”
(Valkó Dávid)
„Kényelmes dolog úgy megélnünk a teret, mint ami az ürességgel szemben áll. Azért építünk, azért lakozunk, azért mozgunk, hogy ellene hassunk az ürességnek. Mióta Marc Augé halhatatlanná tette a nem-hely fogalmát, úgy teszünk, mintha régi-új szavunk csak ennek a kényelmes benyomásnak a megerősítésére szolgálna. A modern városban, ha egy hely “nem sikerül”, nem-helynek bélyegezzük. De valóban annyira különbözik a hely a nem-helytől? A csoportos kiállításon a városi tér a szemünk láttára rendeződik kozmikus héjakká. Nem csak a hely és a nem-hely dialektikájában, hanem abban a folyamatban, ahogy a három alkotó városhoz való közelítései is egymásba, és a galéria szobáiba rejtőznek, hogy onnan új minőségben, új térként és új helyként bukkanjanak fel és találkozzanak a látogatóval. A város primer, felszíni élményanyagát magukon és objektívjükön nagyon hasonló módon átengedő, de végül sokszor nagyon különböző tereket építő művészek egyszeri találkozása: egy belső város, amiben az ismerős helyeink, városi motívumaink a műtárgyban átrendeződve új fényt vetnek a nem-hely félelmes sötétjére, hogy végre meglássuk: ahol figyelünk, ott helyünk van – ott van a helyünk.”
(Kulcsár Géza, a kiállítás kurátora)
KIÁLLÍTÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ INGYENES PROGRAMOK
Kiállításmegnyitó
Április 20. csütörtök 19:00
Kerekasztal beszélgetés
Budapest 150 – Várostervezés régen és ma
Május 9. kedd 18:00
Közösségi várostervezés, élhető városnegyedek, placemaking művészeti és társművészeti eszközökkel régen és ma, Margit-negyedben és azon túl. Fókuszban a közösségi várostervezés egy városvezető, egy építész és egy művész szemszögéből. Mit jelent a közösség számára a város és a múltban hogyan történt a tervezés? Hogyan viszonyul a társadalom a közös terekhez? Hogyan változott az építészeti stúdiók szerepe a városi környezet kialakításában?
Beszélgetőpartnerek
Őrsi Gergely – Budapest II. kerület polgármestere
Dévényi Tamás – Ybl-díjas építész, a Margit-negyed szakmai fővédnöke
Kulcsár Géza – Urbanista és író, a HELYHÉJAK kiállítás kurátora
Az esemény a Margit-negyed Nappali Kultúrkedd programsorozat részeként jön létre.
Finisszázs
Május 17. csütörtök
18:00 Kerekasztal beszélgetés
19:00 Kurátori és alkotói tárlatvezetés
Babilontól Metropoliszig – Művészetpedagógiai foglalkozások iskolás csoportoknak
Várjuk 1.-12-es osztályok jelentkezését ingyenes foglalkozásainkra, melyek 11:00-12:30-ig tartanak, hétfő, szerda és pénteki napokon.
