Bán Blanka vagyok: kulturális menedzser, művészettörténész és muzeológus a Magyar Nemzeti Galériában, művészettörténet tanár a Budai Rajziskolában, s nem utolsó sorban az egyik előadó a Képező kulturális terében.
Képzőművészeti és irodalmi könyveken nőttem tel, a szüleimnek köszönhetően gyermekkorom óta szívtam magamba a művészet szeretetét. Mindig is nyilvánvaló volt számomra, hogy bölcsész leszek, ám álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire kiteljesedhetek a választott pályámon, hiszen nem csak a szakmámról van szó, hanem a hobbimról is.
Ha olyan munkát választunk, amit szeretünk, soha nem kell dolgoznunk - szól a bölcs gondolat, amivel maximálisan tudok azonosulni. A művészet egy olyan egyetemes nyelv, melyet - éljünk bárhol a világon -, mindannyian értünk. Összeköt, megnyit, inspirál, elgondolkodtat, elmélyít, felszabadít, tanít, és többé, jobbá tesz minket. Arra hivatott, hogy lemossa a lélekről a mindennapok porát, ahogyan Pablo Picasso gyönyörűen megfogalmazta.
Természetes, hogy az emberi lélek éhezi a szépet. A szakmám egyik leginspirálóbb része az számomra, amikor látom a hallgatóság tekinteteiben, hogy ráleltek egy műalkotásban. Akkor megszületik a csoda és hálás vagyok, hogy részese lehetek és segíthetek a megtalálásában. Lehet hát művészetek nélkül élni, de nem érdemes.

A Pécsi Művészeti Szakközépiskolában végeztem tánc szakon, majd a Színház és Filmművészeti Egyetem báb szakára sodort az élet. Imádok énekelni, a „Boribon muzsikál” gyerekkoncerteken talán már találkoztatok velem. Jelenleg a Thália Színház társulatának vagyok a tagja. Szeretem, ha a művészeti ágak keverednek, ha egy előadásba bele tudok csempészni egy kis táncot, dalolást, bábozást, és még a képzőművészettel is össze lehet kapcsolni - ezek számomra a legizgalmasabb kihívások.

Tanulmányaimat a londoni Central Saint Martins Egyetemen képzőművészeti szakán végeztem 2020-ban. Jelenleg a MOME múzeumi és kultúra management szakirányú továbbképzésén tanulok. Az évek során sokféle kísérletező jellegű technikát és módszert sajátítottam el, de főként videó, szöveg, festő és installáció művészetben mozgok otthonosan. A művészet adta értékeket már fiatalkorban fontos kialakítani és táplálni. Hiszek abban, hogy minél több emberhez eljut a művészet és az alkotás öröme, annál teljesebbek leszünk mindannyian.

Bába Veronika vagyok, félig lengyel származású. A Varsói Tudományegyetemen tanultam művészettörténetet, majd a MOME-ra jártam művészeti manager képzésre. Korábban a budapesti Lengyel Intézet képzőművészeti programjainak koordinátora, majd a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria kiállításszervezője voltam, jelenleg az új Néprajzi Múzeum tartalomfejlesztésén dolgozom.

Fejlesztőpedagógusként dolgozom autizmusban érintett gyermekekkel. A zene-, a képző-, és az iparművészet szeretete kiskorom óta jelen van az életemben. Egy-egy feszített időszakot követően leginkább a természetben, vagy alkotással tudok regenerálódni. Érdekel a szociálpszichológia, nagyon szeretek ruhákat varrni és megengedni magamnak a nappali álmodozást, mert ez segít megőrizni a lelki rugalmasságomat. A komplex művészetterápia módszere iránti elköteleződésem onnan ered, hogy megtapasztaltam, milyen finom áramlásokat képes elindítani az emberi lélekben és olykor a legváratlanabb pillanatokban is érezteti jótékony hatását.

Az alkotás iránti vágy már gyerekkoromtól kezdve megvolt, ami a művészet szeretetével társult kamaszként. Művészettörténészként végeztem az egyetemen és szerencsére az ország nagy múzeumaiban dolgozhattam múzeumpedagógusként. Az egyik nagy álmom teljesült a Barangoló könyvsorozattal, amely gyerekeknek szóló múzeumpedagógiai kiadvány. A másik nagy vágyam is teljesült, így most a kisfiammal otthon töltöm a mindennapokat. A képzőművészet továbbra is jelen van az életünkben, hiszen a gyerekek már csecsemőkorukban is fogékonyak a művészetre, és én örömmel fejlesztem őt is.