STUDIO PAGAN
A Studio Pagan egy vidéki műhely, ahol a csendnek, a lassúságnak és a kétkezi alkotásnak valódi jelentősége van. Cséffai Györgyi szobrászművész és Dávid Márk formatervező közös alkotói tere, amely két eltérő nézőpont és anyagismeret metszéspontjában jött létre. A stúdió tárgyai nem steril környezetben születnek, hanem a magyar vidék sajátos ritmusából, őszinteségéből és sallangmentes természetességéből táplálkoznak. A Studio Pagan szemléletét a „materizmus” fogalma határozza meg: az anyag valósága, nyers karaktere és természetes viselkedése irányítja a tervezést. A fa, fém, kerámia és marhabőr nem puszta alapanyagok, hanem karakterek, amelyekkel párbeszédet folytatunk. A megmunkálás nyomait nem eltüntetjük, hanem hangsúlyozzuk: a vágások, karcok, hegesztések és durva gesztusok a tárgyak lényegi részei. A forma gyakran direkt és elnagyolt, mégis következetes és őszinte. Tárgykultúránk alaprétegét a kilencvenes évek vidéki gyerekkorának tapasztalatai határozzák meg: baromfiudvarok, farakások, műhelyek, vastelepek képei és anyagvilága. Ezek az emlékek nem nosztalgikus idézetként jelennek meg, hanem formai és anyagszerű impulzusokként alakítják gondolkodásunkat. A Studio Pagan tárgyai a szobrászati érzékenység és a tárgytervezés funkcionális racionalitása közötti feszültségből születnek. Nem a tökéletességet keressük, hanem azt a nyers, elementáris jelenlétet, amely a vidéki lét valóságából fakad, és amely ma talán fontosabb, mint valaha.
Az ipari és mezőgazdasági környezetben használt csibeitatók formavilága szolgált kiindulópontként ezeknek a kerámia vázáknak a létrehozásakor. Az eredetileg praktikus, funkcióvezérelt tárgy arányai és nyílásrendszere ebben az átiratban eltávolodik eredeti rendeltetésétől, és szoborszerű, autonóm tárggyá alakul. A tömör, hengeres test felső síkján körkörösen elhelyezett nyílások egyszerre idézik meg az itató működésének logikáját, és teremtenek új viszonyt a növényi elemekkel.
A sorozatgyártott előképekkel szemben ezek a darabok tudatosan vállalják a kézzel formált kerámia egyenetlenségeit és finom eltéréseit. A sötét tónusú, matt felület kiemeli az anyag jelenlétét, nyomhagyását, miközben visszafogott hátteret biztosít a szárított vagy friss növények számára. A tárgyak a funkcióváltás és az emlékezet kérdését járják körül: hogyan válhat egy mindennapi, vidéki használati eszköz formai emléke csendes, szemlélődő objektummá, amely egyszerre hordozza a használat nyomait és egy újfajta jelenlét lehetőségét.
