BETELT! MŰVÉSZETRŐL KÖNNYEDÉN │5 alkalmas bérlet Sold Out
KÉPEZŐ
1024 Budapest, Keleti Károly utca 13
Bán Blanka művészettörténész előadássorozatában jól ismert alkotókról mesél számos, talán kevésbé ismert érdekességet, és játékossággal fűszerezi meg alkalmait.
Helyszín: 1024 Budapest, Keleti Károly utca 13/A
Időpont: 18:00-20:30 (2 órás előadás 20 perc szünettel)
Paul Gauguin, a párizsi tőzsde árnyékából a fényes trópusokra költözött kalandor nem elégedett meg a polgári lét szürkeségével. A művészete nemcsak egy egyedi festői pálya, hanem egyfajta visszatérés az emberiség gyökereihez: egy olyan világhoz, ahol a színek érzékiek, a formák organikusak, és a mindennapokat áthatja a spiritualitás. Gauguin nem egyszerűen utazott, hanem szinte elmenekült a civilizáció elől, hogy egy másik világot teremtsen meg a vásznain. Ez a belső és külső utazás a francia fővárostól a breton falvakon át a perui és tahitii mítoszokig terjed. Az emblematikus, Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk? című 1897-es összegző műve Párizsban is nagy visszhangot keltett, Gauguin pedig már életében egy legendás, a „világból eltűnt” festő volt, aki Óceánia mélyéről küldte haza egzotikus remekműveit.
A „tágra nyílt szemmel” Kisszebenben világra jött Kosztka Mihály Tivadar a magyar festészet megkerülhetetlen alakja. A patikus egy isteni sugallatra hagyta el a gyógyszerek világát, hogy a Napút-fényeket keresse és az elhívását olyan komolyan vette, hogy új nevet is adott a festő énjének: ő lett Csontváry Kosztka Tivadar. A művész fenséges tájképeit látva azt érezhetjük, hogy talán az volt a vágya, hogy a világon mindenhová eljusson és végül valóban sok helyre sikerült neki. Az utazásainak célja a különleges, „nagy motívumok” felkeresése volt, hogy aztán húsz vagy akár harminc négyzetméteres vásznakon örökítse meg őket. Kérdés, hogy hogyan sikerült mindezt egyedül véghez vinnie és hogyan fogadták a kortárs festőkörökben – például a híres Japán kávéház művészasztalánál – a hóbortos Csontváryt, aki prófétai allűröktől sem volt mentes a fellépéseivel. Öveket becsatolni, fókuszban Bán Blanka művészettörténész egyik legkedvesebb alkotója!
Francisco de Goya egyszerre volt udvari krónikás és a belső démonok vizioráriusa. A korai munkásságát meghatározta a királyi udvarban való működése, míg a kései művei egyrészről felkavarók, másrészről azonban ki is tágítják a művészetről alkotott képzelet határait. A spanyol királyság intrikával és belső feszültségekkel teli évtizedei, az inkvizíció borzalmai, a napóleoni háborúk és a felvilágosodás illékony reménye egyaránt meghatározták Goya életét és művészetét. Az előadáson alámerülünk a spanyol zseni elméjének mélyére, hogy megismerjük, hogy mi állt a „fekete festményeknek” is nevezett, groteszk alakokkal tarkított sorozata mögött és azt is megtudhatjuk, hogy hogyan előlegezte meg a 20. századi eleji expresszionizmus és szürrealizmus sajátosságait a művészetében.
„Marc a nevem, a lelkem érzékeny, a pénztárcám üres, de azt mondják, tehetséges vagyok.” Marc Chagall remekművein a gravitáció is enged a szív erejének. Különös festményein a hegedűs a háztetőn valahol álom és valóság határán pengeti a húrokat, a szülőfalu emlékei pedig olyan elevenen törnek elő a vásznakról, mintha csak tegnap történtek volna. A 97 évet élt mester mindent és mindenkit túlélt, ám a legdrámaibb és legszomorúbb témájú alkotásokból is az élet csodálata és annak szeretete sugárzik. Miként vált a nagy szerelme és egyúttal a gyermeke édesanyja, Bella Rosenfeld a legfőbb múzsájává? Hogyan jeleníti meg a szülőfaluját, Vityebszket a vásznain? És vajon miképp tudta megőrizni a gyermeki tisztaságot és naiv bájt a festészetében, miközben a 20. század történelmi viharjaival kellett szembenéznie? Bán Blanka művészettörténész december 11-i előadásán kiderül.
Hantai Simon, a magyar származású francia festőművész Párizst meghódítva forradalmasította az absztrakt festészetet. Ha megnézzük a biomorf alakzatokat felvonultató, sokszínű munkáit, vagy a szürrealizmus jegyeit viselő korai képeit, valószínűleg nem gondoljuk, hogy azok az ő alkotásai, ám ezek is kellettek ahhoz, hogy végül eljusson az egyedi „pliage” technikájáig a számos kísérletezése során. Az 1962-től alkotott, névjegyévé vált képein a festék felszabadulva áradt szét, létrehozva olyan véletlenszerű és mégis harmonikus formákat, amelyek soha nem ismétlődtek meg. Hantai nem uralni akarta a festéket, hanem együtt lélegzett vele és engedte, hogy az esetlegesség a mű szervező eleme legyen. Ez nemcsak egy technika, hanem egyfajta filozófia, és úgy vélte, hogy „a művészet lényegét tekintve vallásos”. Mélyen intellektuális vizuális nyelvében újragondolta a művész és a mű viszonyát, s máig az egyik Hantai-kép a legdrágább, magyar származású művész által készített alkotás. Az előadáson ez a remekmű és annak története is középpontba kerül.
KÉPEZŐ
1024 Budapest, Keleti Károly utca 13