KERÜLJ KÉPBE!

2025. szeptember 17.: A Giccs és a nosztalgia védelmében. Új stílus a 20. század második felében. (Gross Arnold, Péreli Zsuzsa és sokan mások) –
Dr. Bellák Gábor

Az 1960-as évektől kezdve új témák, új képi formák jelentek meg a magyar képzőművészetben. A mindennapi élet olcsó kellékeinek, a bazári, vásári képeknek a felbukkanása részben a pop-art, vagyis a hétköznapi, banális képi világ divatjával magyarázható. A Kádár-kori Magyarországon azonban mindez egy olyan korszak – a nagyszülők kora, a Monarchia békebeli világának – vagyis a kommunizmus idején lebecsült és megtagadott korszak világának a képi kultúráját idézte föl. Az amit ma nosztalgiának látunk, egy szelíd forradalom volt a megtagadott múlt visszavétele érdekében.

2025. október 22.: A 20. század legfontosabb műtárgya – Dr. Martos Gábor

Az előadás középpontjában egyetlen egy műtárgy áll.

„Zsenialitás kellett ahhoz, hogy így tegye fel valaki a kérdést, hiszen korábban semmi ilyesmit nem kérdeztek soha, noha Platóntól kezdve újra és újra feltették a kérdést, mi a művészet, és szegényes fantáziával meg is válaszolták a mindenkori elfogadott művészet alapján” – mondta a műről és alkotójáról Arthur C. Danto, a 20. század talán legnagyobb művészetfilozófusa, magáról a műtárgyról pedig még hozzátette: – „bármennyire csodálom is filozófiai szempontból, gondolkodás nélkül elcserélném bármelyik Chardinre vagy Morandira, vagy a műkereskedelem túlzásainak ismeretében esetleg egy közepes méretű Loire menti kastélyra.”

„Az ilyen szemléletet vállaló művek nem valók a műkereskedelembe, sőt, a kiállítások befejeztével ki kellene őket dobni a kukába” – mondta az alkotásról Milan Knížák cseh képzőművész.

„Valaki megvette, és most büszkélkedik vele, mikor partyra jön hozzá a jobb társaság. Irigyli is mindenki, mert az ára csak nő. Jó befektetés” – állítja a műről Kappanyos András kultúra-kutató, egyetemi tanár.

Erről a műalkotásról – amelyet egy felmérés szerint a szakemberek a 20. század legjelentősebb hatású művének tartanak –, annak történetéről, szellemi holdudvaráról, az általa felvetett művészetfilozófiai kérdésekről lesz szó az előadásban.

2025. december 10.: Pop art és a modern művészet ikonjai. Frida Kahlo, Marilyn Monroe, a Beatles és sokan mások – Dr. Bellák Gábor

Az 1950-es években a brit, majd az amerikai művészetben megjelenő pop-art egyik legfeltűnőbb hatása a tömegkultúra és az elitkultúra közötti különbségek elmosódása volt. Ennek volt egyik jele, az a minden korábbinál áthatóbb sztárkultusz is, melyben a sztár – legyen az művész, politikus, sportoló – képmása vált a tömegkulturális fogyasztás ikonjává. Az ikonszerűséget pedig a színesség, a személy áruvédjegyként megjelenő sematikus, leegyszerűsített képmása fejezi ki. Nem portrékról beszélünk immár, hanem tárggyá vált képmásokról.

2026. január 28.: “Bűn őrület és szeszély, ebből áll a mese!” Művészet és deviancia az évszázadok tükrében – Lovass Dóra

A cím részlet Edgar Alain Poe: A győztes féreg c. verséből

A régóta ismert gondolat szerint, maga művészet, a műalkotás készítése, illetve a művészszemélye is távol áll a hétköznapi értelembe vett normalitástól. A 18. századból örököltromantikus eszmék szerint a művész valamely isten kegyelméből, netán ördögi kény(szer)től hajtva készíti zseniális alkotásait, amelyet a közönségnek, mint megfejtendő, ám valójában mindvégig megfejthetetlen titkot kell feltárni és megérteni. Már Platón is igyekezett a művészet transzcendens lényegét megragadni, csakúgy, mint Arisztotelész, aki az elsők között tette fel a kérdést az ókori vérmérséklet-tan kapcsán, hogy vajon az öröklött testi és lelki tulajdonságok miként befolyásolhatják a személy ténykedését, a világban elfoglalt helyét. A reneszánsz idején született meg a Giorgio Vasari művész-életrajzokat összefoglaló kötete, amely már a művek leírásán túl, egyfajta művész karakterológia megalkotására is vállalkozott. Később, a személyes életútra vonatkozó dokumentumok sokaságával egyre izgalmasabb gondolat-kísérletek folytak annak megfejtésre, hogy vajon a zsenialitás elválasztható-e az őrülettől és az alkotó tevékenység a devianciától? Bosch, Caravaggio, Archimboldo és Schiele – csak néhány név, amely kapcsán gyakran felmerül e kérdés.