Hogyan kapcsolódnak mindehhez a Képezőben tartott gyerekfoglalkozások?

A galériában jelenleg is futó, Képező-Alapozó délutáni foglalkozások alkalmával, a könyvemben is bemutatott alkotó feladatokon keresztül járunk körbe egy-egy témakört a gyerekekkel. A nem mindennapi alapanyagok használata közben kicsit kilépünk a kétdimenziós, rajzolós, festős irányból, így állítva új kihívások elé a kis művészeket. 

Ugyan elsőre szokatlan lehet például magokat vagy betűtésztát ragasztgatni egy vászonra, ám ezek a feladatok pontosan arra hívják a gyerekeket, hogy a papír szorításából kilépve merjenek játszani, új, térbeli technikákat megismerni és kimozdulni az iskolában megszokott keretek közül. 

Mi a célod a programsorozattal?

Ehhez a tematikához személyes kedvenceim egyikét, Umberto Eco: A szépség története című könyvét vettem alapul. A könyv maga egészen a mai napig szinte átível a szépségre fűzött gondolkodási rendszerek és alkotások sorozatán. Sorait olvasva igencsak tágra nyitotta az én gondolataimat is azzal kapcsolatban, hogy mi mindent adhatnék át a gyerekeknek alkotás közben. 

Főleg gyerekként, amikor sokszor még annyira szeretnénk megfelelni mindenféle szülői elvárásnak, nehéz feladat rátalálni a saját hangunkra vagy ízlésvilágunkra. Ezért úgy érzem, hogy egy-egy ilyen foglalkozáson az is a feladatom – ha csak arra a másfél órára is – lebontani ezeket a gátakat. Ha csak arra a másfél órára is, hadd érezhesse a gyerkőc, hogy neki most nem kell megfelelni, nincs előtte egy elérendő példa. A belső korlátok lebontásával pedig legalább arra a rövid időre átadhatja magát annak az alkotó élménynek, amiben kötöttségek nélkül megélheti önmagát és kreativitásának legjavát.

Szóval remélem, hogy itt, a Képezőben majd egy olyan utat járhatunk végig a gyerekekkel, ahol egy kicsit meg tudom nekik világítani, hogy hányféle teljesen különböző módon gondolkodtunk már a szépségről, mi, emberek és hogy ennek mentén mindenféle gondolatnak van helye. Akár magukról, akár a világunkról, amiben élünk és talán így majd nekik is könnyebb lesz megtalálni a saját helyüket benne.

Mit gondolsz, miért olyan fontos a mai világban a komplex művészeti nevelés ?

Azt hiszem, talán mindannyian látjuk, hogy milyen ma a világ körülöttünk. Iszonyatosan sok vizuális ingerrel vagyunk körbevéve, a gyerekek ebben pedig csak kapkodják a fejüket, hogy mikor, mit látnak, hova nézzenek? Sokszor még időnk sincs értelmezni a látottakat vagy a mélyére hatolni egy-egy témának. Csak éppen a felszínét csipegetjük annak az információhalmaznak, ami folyamatosan ömlik ránk. Ezt nem pejoratív értelemben mondom, mert ez a világunk, ebből kell kihoznunk a számunkra legjobbat, viszont most már igenis tudatosan kell törekednünk arra, hogy ne veszítsük el a képességünket a koncentrált, átlényegült állapot megélésére. Hiszen milyen jó is elmélyülten, részletekig elmerülten belevetni magunkat különböző feladatokba, legyen az alkotás, egy jó könyv, vagy akár a munkánk. Pont ennek a fókuszált állapotnak a megteremtésében tud segítségünkre lenni a művészet, a különböző gyerekeknek szóló alkotó programok vagy műhelyek, miközben a szabad önkifejezésen és a kreatív gondolatok formálásán keresztül a személyiségük számtalan aspektusa fejleszthető.

Szerinted milyen pozitív hatásai vannak a művészettel való nevelésnek a gyerekek mentális és lelki fejlődésére?

Saját megfogalmazott filozófiámnak tekintem, hogy ennek a fajta pedagógiának a lényege az az élmény és öröm, amit az alkotás folyamán élnek át a gyerekek. Ez óriási hatással van a személyiségük formálására, a kibontakozásukra, hogy nyitott és talpraesett felnőttekké válhassanak, akik minden váratlan helyzetben megállják a helyüket. 

Mindennek a kulcsa pedig a közösségben megélt személyesség. Amikor egy feladathoz mindenki hozzá tudja tenni a saját énjét, eszköztárát és gondolatait, miközben mégis közösen születik meg valami.

Van is egy kedvenc idézetem, miszerint mi, modernkori emberek “elvesztettük a katedrális-építő-képességünket”. Ez a mondat azt takarja, hogy nem tudunk olyan munkába energiát fektetni, aminek nem látjuk a végeredményét. Elvesztettük azt a képességünket, hogy együtt, közösen, egy távlati célért dolgozunk. Pedig ez a közösségi gondolkodás hihetetlenül fontos az élet minden területén. Az ilyen csoportos feladatok pont ezt a csapatszellemet hívják elő és erősítik, hogy a gyerekek megtanuljanak egymásért, közösen teremteni és hajlandóak legyenek az azonnali, egyéni sikerélményt félretenni egy nagyobb jóért. 

Úgyhogy szerintem nagyon fontos ez a lelki aspektusa is egy-egy ilyen közös folyamatnak, amit talán alkotás közben nem is veszünk észre, ám valójában rengeteget adhat hozzá egy kisgyermek fejlődéséhez.

Végezetül, van-e olyan jó gondolat vagy gyakorlat, amit szívesen átadnál az olvasóknak?

Én arra biztatok minden családot, hogy lehetőségeikhez mérten próbálják megteremteni azokat a pillanatokat és helyzeteket, ahol a gyerekek akár szülőkkel, akár kortársak jelenlétében, de kapcsolódhatnak a művészettel, illetve a kultúránk egy-egy szeletével. Keressenek olyan klassz helyeket, mint a Képező, ahol erre módjuk van a gyerekeknek, hiszen fejlődésükhöz igenis elengedhetetlen, hogy katartikus művészeti élményeket tapasztalhassanak meg. Bátran merjünk kilépni velük a megszokott környezetből és a már jól bevált metódusokból, hogy új, kevésbé megszokott megoldási lehetőségeket fedezhessenek fel a világban és önmagukban egyaránt. Csak tanácsolni tudom, hogy keressük ezeket a helyzeteket és kínáljuk a gyerekeknek, mert csak jót tehetünk vele 

Épp ilyen hely a Képező Galéria is, amely teret ad olyan foglalkozásoknak, mint az Alapozó, amely várja a művészet szépségére nyitott, az elvárásoktól mentes alkotás örömét megélni vágyó gyermekeket.