Barakonyi Zsombor : Szűrt Fény | Filtered Light
Barakonyi Zsombor világa egyszerre ismerős és radikálisan felforgatott. Mi lenne, ha a Szabadság híd felett hirtelen fejjel lefelé kezdene lebegni egy autó? Vagy ha egy sportrepülő a nedves aszfalton, a neonok fényében keresne kifutópályát? Az alkotó számára a metropolisz nem a beton, az üveg és az acél fizikai valósága, hanem egy kiterjedt, lüktető belső tér. Amikor acélszerkezeteket, felüljárókat vagy esőtől csillogó villamossíneket pillantunk meg a képein, ne konkrét helyszínrajzokat keressünk: ami elénk tárul, az valójában egy pszichés topográfia. A kortárs festőművész a város kemény, ipari rácsszerkezetein keresztül saját szellemi architektúráját, gondolatainak és érzéseinek vázát rajzolja meg. Olyan helyet, ahol a fény vibrálása és az egzisztenciális magány csendje nem kizárja, hanem feltételezi egymást.
A tárlat címadó motívuma, a szűrt fény a kiállítás központi metaforája. A művész képein a fényforrás ritkán természetes jelenség: valóságos napsugarak helyett mélyről jövő, belső izzás ragyogja be a kompozíciókat. A stencilek éles kontúrjai és a fújt festék ködös lágysága közötti feszültség teremti meg azt a sajátos atmoszférát, amelyben a realitás átcsúszik az emlékezetbe. A popkulturális és a szürreális elemek itt nem csupán díszletek, hanem a lélek lenyomatai. Mintha maga a város válna áttetszővé, utat engedve valami kimondhatatlannak. A nedves aszfalton megcsillanó tükröződések, a neonreklámok mesterséges színei és az elmosódó körvonalak mind egy átmeneti állapotot jelölnek – valami olyat, ami éppen megtörténik, de rögzíthetetlen. Pillanatokat, amelyekben a külvilág rideg szerkezete és a belső érzékelés finom szövete egy rövid időre összeér.
A festményeken látható emberi alakok – különösen az ikonikussá vált, képen belüli képként megjelenő női figurák – nem konkrét portrék. Ők a vágy, a közelség és a távolság feszültségének hordozói. Meditatív állapotot reprezentálnak: jelen vagyunk, de mentálisan önmagunkban maradunk. Barakonyi Zsombor palettája az emlékezés színeivel dolgozik. Meleg narancsok, hideg kékek, vibráló sárgák és rózsaszínes fények alkotják ezt az egyszerre melankolikus és reményteli várost. Nem történeteket mesél, hanem állapotokat rögzít. A Szűrt fény című kiállítás azt az alapvető kérdést teszi fel, hogyan lehetünk jelen a minket körülvevő merev társadalmi és fizikai struktúrákban anélkül, hogy feloldódnánk bennük. Lehetséges a város zajában megőrizni egyfajta érintetlen, belső csendet? Az alkotások egy olyan városról szólnak, amely valójában mindannyiunkban létezik – hiszen a város, amelyben élünk, bennünk épül fel.
A kiállítás kurátora: Bán Blanka, művészettörténész
