A koronázási palástot valószínűleg a Veszprémvölgyi kolostor apácái készítették, melyet István király alapított a templomok egyházi ruhákkal való felszentelésre. A koronázási palást is miseruha volt eredetileg, később ezt alakították át. Valószínűsíthető, hogy Imre herceg koronázási ünnepségére készült, ami azonban nem történt meg halálos baleste miatt. 1031-ben ajándékozta István a fehérvári bazilikának, mely neve – Alba Civitas – a paláston is megjelenik. AZ átalakításra valószínűleg III. Béla uralkodása során került sor. Először valószínűleg III. András viselte koronázása során.
1848-49-es szabadságharc idején elásták az összes koronázási jelvényt Orsova város közelében, a Duna partján egy vasládában. 4 évvel később ásták ki, azonban a nedves környezet miatt a teljes koronázási díszöltözet szétmállott, egyedül a palást menekült meg.
Ferenc József 1867-es koronázása előtt így jelentős restaurációs munkákat kellett rajta végezni. Ezzel a kor leghíresebb aranyhímzőjét bízták meg, Szentey Sándort. Egyik segédje emlékül kivágott magának egy darabot a palástból emlékként, melyet nem rég azonosítottak. Bár 21,25 millió forintot ajánlotta érte valaki, végül a Nemzeti Múzeum vásárolta meg.
Utoljára 1916.12.30-án viselte IV. Károly. A koronázás előtt felesége, Zita királyné öltésekkel gazdagította, így tisztelegve Gizella királyné előtt, aki a hagyomány szerint szintén részt vett az elkészítésében.
A II. Világháborúban Amerikába kerültek a koronázási ékszerek, ahol 33 évig voltak. 1978.01.06-án érkeztek vissza Magyarországra. A palástot azóta a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi.
A koronázási palást alapja egy kékeslilás selyem, melyet teljesen beborítottak aranyszálas hímzéssel. Súlya összesen 4,3 kg.
A paláston szerepelnek félkörívben ószövetségi próféták, apostolok és végül vértanúk. Megjelenik a király, a felesége és Jézus több alakban is. A képek mellett latin nyelvű feliratok is helyet kaptak.
