Soós Nóra

Törékeny szárnyakon
“Erről a festményemről egy rám nagyon erősen ható Petri György verset említenék elsőként, melynek címe A Filozófiáról:
“Esik az eső!” – mondja a kisfiú. „Na és?” – mondja a mama. Megfosztva a gyermeket a felismerés-kimondás örömétől. És így tulajdonképpen minden rossz szándék nélkül elkezdi leszoktatni a csemetét a csodálkozásról. És már be is íratta – akaratlanul – a tanfolyamra, amit úgy hirdetnek: „Hogyan legyünk könnyen, gyorsan hülyék?”
Egész életművemet végigkísérik a gyermekek, rengeteg képem “főszereplői” ők. Ez fakad egyrészt abból, hogy magam is két gyermek édesanyja vagyok, másrészt mindig is úgy gondoltam, hogy a gyermeki lélek; annak sebezhetősége, hullámzásának mélységei és felemelő szépsége, áll a legközelebb, mondhatni a leghasonlatosabb egy alkotó ember belső lelki világának összetettségéhez. Sokszor azt gondolom, hogy egy gyermek egyszerűen ösztönösen sokkal jobban érti és érzi a művészet lényegét, mint az őt körbevevő, ha tetszik: már kiművelt “felnőtt” világ. Ugyanakkor minél több egzisztenciális szorongás határoz meg egy országot, annál sérülékenyebbek és kitettebbek a velünk élő legkisebbek is és ezek a félelmek, rájuk terhelt nehézségek, tonnás súlyként lapítják szét a bennük rejlő kreatív energiák megszületésének lehetőségét is.
Hajtogathatjuk őket, az éleket jól megkontúrozva, mint az origami madaraknál, de sose felejtsük el, hogy a szárnyaik törékenyek, óvnunk kell őket, hogy repülni tudjanak egyszer, hogy tanítani tudjanak minket. Ránk férne, azt hiszem.”
Soós Nóra gondolatai