Soós Nóra Nem hazudok! című, vibráló színekkel pulzáló tondója a gyermekkor elveszettnek hitt dimenzióiba enged bepillantást. A vásznon finom vonalvezetéssel egymásba fonódó alakok – az ártatlan buborékfújó kislány és a füllentés szimbólumaként ismert Pinokkió – játékos, mégis elgondolkodtató párbeszédet folytatnak az igazságról és a belső történeteinkről. A kompozíció kulcseleme a súlytalanul lebegő szappanbuborék, amely egyfajta kortárs vanitas-motívumként működik. Nem melankóliát sugároz, hanem a pillanat megismételhetetlen, törékeny szépségét ünnepli.

Művész gondolatai:
A buborék hosszú ideje visszatérő motívum a festményeimen, ahogyan a gyerekek alakja is. Számomra mindkettő egyszerre hordozza a játékosságot és a mulandóság tudatát: a buborék gyönyörű, könnyű és szabad, ugyanakkor bármelyik pillanatban eltűnhet. A Nem hazudok cím Pinokkió jelenlétére utal, de számomra ennél tágabb értelemben is a gyerekkorról, az igazságról és az önmagunknak mesélt történetekről szól. A gyerekkor képei újra és újra visszatérnek a munkáimban, talán azért, mert miközben eltávolodunk tőlük, valójában soha nem hagyjuk őket teljesen magunk mögött. A buborék ebben a képben is vanitas-jel: egyszerre őriz egy pillanatot, és emlékeztet arra, hogy minden pillanat elmúlik. Nekem ez a törékenység nem feltétlenül szomorú, inkább ettől válik fontossá és intenzívvé az, ami éppen van.

A LICITÁLÁSHOZ KATTINTS A KÉZ IKONRA!

Barakonyi Zsombor a hazai kortárs szcéna egyik legegyedibb hangú alkotója, aki bravúros, fára felvitt akril- és spray-technikájával mesterien sűríti a nagyvárosi lét lüktetését és melankóliáját. A Cinema Horizon sokkal több egy nosztalgikus életképnél: a nedves aszfalton megcsillanó neonfények és a popkulturális ikonként ismert DeLorean egy olyan filmes atmoszférájú teret nyit meg, ahol a személyes és a kollektív emlékezet finoman egymásba csúszik. Egy ilyen kvalitású Barakonyi-mű vizuális mágnesként uralja a teret és egy folyamatos, intellektuális belső utazásra is hívja a leendő tulajdonosát.

Művész gondolatai:
A festményen a képregények és a koncepciós művészet vizuális világa találkozik a saját, fatáblára épített festészeti technikámmal. Hengerelt akrilfestékkel és graffiti spray-vel alakítom ki a felületet, amelyen a neonfények, az aszfalton szétterülő reflexek és az elmosódó emberi alakok egy éjszakai, filmszerű városi teret hoznak létre.

A kép középpontjában a DeLorean jelenik meg, amely számomra nem egyszerűen a Vissza a jövőbe ikonikus autója, hanem az időutazás, az emlékezet és a városi mitológia jelképe is. A mozi előtti jelenet egyszerre idézi meg a nyolcvanas évek popkultúráját és azt az élményt, amikor a mozi még különleges, szinte mágikus találkozási pont volt.

A film világát nem illusztrálni szeretném, hanem egy saját városi emlékké alakítani. A fények, a mozgás és a nedves aszfalt tükröződései egy olyan átmeneti teret hoznak létre, ahol a múlt és a jelen egymásra vetül. A DeLorean ebben a térben egyszerre konkrét tárgy és időkapu: egy kép, amelyen keresztül visszanézhetünk egy korszakra, miközben saját emlékeinket is belehelyezzük.

A LICITÁLÁSHOZ KATTINTS A KÉZ IKONRA!

0036mark Trouble Loves Small Beginnings című alkotása a gyermekkori határfeszegetések és a felnőttkori lázadások metszéspontjába repít minket. A vásznon megelevenedő ikonikus figura, Aladár nemcsak egy nosztalgikus rajzfilmhős, hanem a tudatos lázadó archetípusa, aki pontosan ismeri a játékszabályokat, mégis sztoikus nyugalommal és csendes elégedettséggel tagadja meg azokat. Az urbánus érzésekkel és popkulturális utalásokkal átszőtt, provokatív mű azonnal odavonzza a tekintetet, valamint folyamatos önreflexióra és párbeszédre készteti a befogadót. A kép a hazai kortárs művészet egy kiemelkedően izgalmas, pimasz és humoros darabja.

Művész gondolatai:
A káoszra és a bajkeverésre való igény akár egy fordított Maslow-piramisban is helyet kaphatna. Ugyanakkor gyermekként számtalanszor feszegettük a határokat, teremtettünk zűrzavart magunk körül, és ez felnőtt életünkben is időnként visszaköszön.
Aladár számomra a tudatos lázadó archetípusa, aki ismeri a szabályokat, de nem hajlandó alávetni magát a rendszernek. Mindezt sztoikus nyugalommal és elégedettséggel teszi.
„A rombolás vágya egyúttal alkotó vágy is.”

A LICITÁLÁSHOZ KATTINTS A KÉZ IKONRA!

K.V.2
A K.V.2 című egyedi vertikális kompozíció az egyik legkarakteresebb példa arra, hogyan lehet az absztrakció és a figurativitás határán egyensúlyozni. A szín- és fényrészecskék kavalkádja a vászon közepén egy emberi körvonalra emlékeztető formát sűrít, mintha egy mozdulat vagy egy emlék épp most szilárdulna meg a digitális zajból. A kép technikája teljesen egyedi a hazai kortárs festészetben. Tudatos alkotói döntés, hogy a test nem tölti ki teljesen a képfelületet sem a K.V.2, sem a K.V.3 című alkotáson, valamint a meghagyott fehér terek sem azonosak. A mű így a test ábrázolása mellett magát a képet és annak valósághoz való viszonyát vizsgálja: hogyan hiszünk el egy ábrázolt látványt és mikor kezdjük el a képet a valóság helyettesítőjeként értelmezni?

K.V.3
Benyovszky-Szűcs Domonkos K.V.3 című Konstelláció-sorozatába illeszkedő alkotásán a digitális fragmentációt a klasszikus festészeti technika gazdagságával ütközteti. A sűrű, szinte pointillista színfelhőből egy sötét, de dinamikus formarendszer sejlik fel, amely az állandó változás és az észlelés bizonytalanságának feszültségét hordozza. A kép felülete ezáltal egy olyan intellektuális játékká válik, ahol a néző saját agya próbál rendet tenni az irányított káoszban. Nemcsak a szemet gyönyörködteti, hanem folyamatosan provokálja is a befogadót, hogy mélyebbre ásson a látvány és a tartalom kapcsolatában.

Köszönjük a művészt képviselő Faur Zsófi Galériának.

Művész gondolatai:
"A Konstelláció című sorozathoz olyan fotókat készítettem, melyekben a digitális képhibák okozta zaj a látvány széttöredezettségét eredményezte. Ez a jelenség a tárgynak (az emberi test képének) és magának a leképzésnek is a véletlenszerűségét, esetlegességét hangsúlyozta számomra. A fotókból inspirálódó sorozat készítése közben fontos volt számomra, hogy készülő festmények analógiaként szolgáljanak az értelemtulajdonítás dinamikus, rögzíthetetlen jellegére. Így a művel való találkozás, maga a képnézés is a befogadó megismerésének működését helyezi előtérbe. "

A LICITÁLÁSHOZ KATTINTS A KÉZ IKONRA!

Valkó Dávid alkotása a letisztult geometrikus absztrakció és a mindennapi valóság szintézise. A művész a városi terekben megbúvó, sokak számára láthatatlan építészeti formákat emeli be a magas művészetbe: a fényképből kiinduló bravúros redukció során a pasztell háttérből kirobbanó vibráló magenta és mélykék felületek, valamint a feszes vörös kontúr egyetlen meditatív, síkplasztikai rendbe sűrítik a látványt.

Művész gondolatai:
Az életünkben átélt pozitív pillanatok száma attól függ, mennyire vagyunk képesek felismerni azokat. A jóllétünkhöz nem egy újabb, nagyobb vagy drágább dologra van szükségünk, hiszen a boldogság nem egy távoli, elérendő cél: minden részlete itt van a jelenben.
Figyeljük meg, fedezzük fel, és legyünk hálásak az élet apró ajándékaiért — egy baráti beszélgetésért, egy ölelésért, a bőrünket simogató szélért vagy magáért a létezésért.
A Tanulmány síkplasztikához (későbbi nevén Ennyi elég) című sorozatom pontos leképezése ennek a szemléletnek. Az utcákat járva ott is felfedezem a formákat, ahol mások elmennek mellettük. A fotó formájában kimerevített pillanatot vászonra viszem, majd a geometrikus festészet eszközeivel redukálom a szemlélődés és a hála kézzelfogható lenyomatává.

A LICITÁLÁSHOZ KATTINTS A KÉZ IKONRA!

Medcalf Laura Felmerülés című alkotásában a mélybe rejtett, rétegzett világot és a felszínre bukkanás törékeny pillanatát modellezi a rá jellemző, egyedi vizuális nyelven. A művész egy különleges alkímiai folyamatban UV-érzékeny kristályokat, valamint természetes elemeket – homokot, köveket, növényi töredékeket – használ, amelyeket közvetlenül a vizek partján, a napfény és a víz erejével hív elő. Ebből a szimbiotikus kapcsolatból születik meg a kék árnyalatainak egy olyan meditatív és megismételhetetlen konstellációja, amely túllép a puszta ábrázoláson, s magát a teremtés folyamatát örökíti meg.

Művész gondolatai:
‘Felmerülés’ egy emlék, gondolat vagy érzés váratlan felszínre kerülésének pillanatát ragadja meg. A műalkotas a Tisza folyó mellett és a Tiszában készült, különböző organikus elemekkel, közvetlen kapcsolatban a természettel és a nyílt vizzel. A rétegről rétegre kialakuló áttetsző kék tónusok az emlékezet rétegzettségét és változékonyságát idézik. Ahogyan az emlékek töredékekben és fokozatosan kerülnek felszínre, úgy bontakoznak ki a mű részletei is a különböző rétegek alatt és között. A víz folyamatos mozgása számomra az emlékezet áramlását jelképezi, amely változik, mégis magában őrzi a múlt lenyomatait. A természetes anyagokból és a vízzel való közvetlen kapcsolatból születő nyomok így egy belső, mentális tájjá alakulnak.

A LICITÁLÁSHOZ KATTINTS A KÉZ IKONRA!

Szax Olivér Fehér Csók című festménye a szürrealizmus és a geometrikus absztrakció bravúros ötvözete, amely az emberi tapasztalás legősibb kettősségeit – kint és bent, lent és fent, találkozás és búcsú – sűríti egyetlen kompozícióba. A vásznon kibontakozó formarendszerben kavargó látomásként mosódnak egybe az éteri fennsíkok és a geometrikus alakzatok közé zárt tájrészletek, amelyben a fizikai világ és a tudattalan határai elmosódnak. A térrel és a lélekkel egyszerre játszó műalkotás leendő tulajdonosa egy olyan, folyamatosan új jelentésrétegeket feltáró képet vihet haza, amely a jótékonysági aukció egyik legintellektuálisabb darabja.

Művész gondolatai:
A kék, a zöld -
Az ég, a föld -
A kinn és benn -
A lent és fenn -
A búcsú, a találkozás -
A bizonytalan, a várakozás -
És a ködbe burkolózó határok, elérhetetlen fennsíkok,
A légpiramis tetejéről őrült kavargás a kép,
Fel- felcsillan egy fénypont - fogódzónak talán épp elég.

A LICITÁLÁSHOZ KATTINTS A KÉZ IKONRA!

Osgyányi Sára Elérni a partot című festménye több mint egy tájkép: a Balaton hipnotikus csillogásának és a fény anatómiájának a mély, festői vizsgálata. A művész bátor impasto technikája és vibráló fénymozaikja egy olyan megfoghatatlan, anyagtalan élményt sűrít a vászonra, amely az aukció egyik legkarakteresebb darabjává teszi. Minden pici buborék, parányi részlet és felületi rezdülés önálló lehetőséggé válik a napfény befogadására és tükrözésére.

Művész gondolatai:
Azt figyeltem, hogy miért és hogyan csillan meg az a pici felület, ami a kis világító fénypontokat képezi a víz felszínén.
Általában ott van valami apró pillanatnyi buborék, alig látható kis kosz, így feljebb emelkedik a felületen egy parányi különrezdülés a nagyobb forma ívének a hátán. Ott a csillogó pontban bújnak meg a nagy egésztől eltérő kiemelkedő pici kis úszkáló hibák, aminek a Nap felőli részei éles és erős fényt kapnak, a forma apró túloldalán pedig, a természeti törvények szerint, árnyék keletkezik. Ha mindezt távolról összeálló képként nézzük, akkor csak a fényeket látjuk és az egybefüggő vizet. A kis kosz és árnyék, a különvált kiemelkedés, láthatatlan távolabbról, csak a rajtuk tükröződő fénnyel kapcsolódik a szemünk.

A véletlenszerű természetes eltérések, "hibák" önálló lehetőségek a Fénnyel létesíthető intenzívebb kapcsolatra.

A LICITÁLÁSHOZ KATTINTS A KÉZ IKONRA!

Bodolóczki Linda művészete egy mélyen személyes, érzelmi folyamat vizuális lenyomata, ahol az élet intenzív, sokszor egymásnak ellentmondó tapasztalatai találkoznak a vásznon. A művész a saját bevallása szerint egy olyan belső utazást modellez, amelyben az állandó információs zajból és érzelmi kavalkádból kell kihámoznia a saját, megélhető valóságát. Ezt a belső dinamikát az alkotáson a tudatosan szerkesztett geometrikus formák – például a szabályos kör – és az ösztönös, szabadon csorgatott festékfoltok drámai feszültsége jeleníti meg. Az össze nem illő elemek és a bátor színhasználat egy komplex érzelmi térkép, ami a végén egy harmonikus kompozícióba sűrűsödik.

Művész gondolatai:
Olyan ember vagyok, aki sokat érez: sokfélét – sokszor egymásnak ellentmondót és intenzíven. Így nekem alapvető élményem az életben, hogy egymást túlharsogó, egymásnak ellentmondó információkból kell kihámoznom azt, amit valóságként tudok megélni. A munkáim ennek az érzelmi folyamatnak a leképezései: több – esetenként össze nem illő – képi elemet használok, így kerülhet egymás mellé a szabadon lecsurgó festék a szabályos körrel és más szerkesztett geometrikus alakokkal. Ebből a sokféleségből hozok létre egy végül is harmonikus kompozíciót a vásznon.

A LICITÁLÁSHOZ KATTINTS A KÉZ IKONRA!

A művész Elengedés című alkotása a belső pszichés folyamatok és a rideg acél közötti feszültséget hidalja át egy mesteri, vörösen izzó formában. Ez a különös, áttört hálós szerkezet egy belülről felhasadó, megérett magot szimbolizál, ahol a visszatartott belső energia kiszabadulása egy erőteljes, organikus kinyílást jelent. A szobor zsenialitása a perspektívaváltásban rejlik: nézőponttól függően hol zártnak, hol nyitottnak hat a térben egyensúlyozó forma, így a befogadó vizuális élménye folyamatosan átalakul. A lüktető, élettel teli szín garantálja, hogy a műtárgy az azt befogadó tér uralkodó, figyelmet követelő pontjává váljon.

Köszönjük a művészt képviselő Faur Zsófi Galériának.

Művész gondolatai:
Legtöbbször a belső pszichés folyamatok inspirálnak, az, hogy ezeket hogyan lehet megtestesíteni, főként egy olyan rideg anyaggal mint az acél.
Az Elengedésnél is ez adta az inspirációt, a forma egy magra hasonlít, ami belülről felhasad, megérik, de formailag nem változik. Ugyanakkor nézőponttól függően mutatkozik zártnak és nyitottnak, nem a szobor alakul át, hanem a róla alkotott kép.
A visszatartott belső energia kiszabadulását akartam megformálni. Azt, hogy az elengedés nem a szétesés, hanem a kinyílás folyamata.
A piros szín, itt is az elevenséget, intenzitást adja, az erőt.
Bármely formai elem amit használok párhuzamba állítható emberi tényezőkkel.

A LICITÁLÁSHOZ KATTINTS A KÉZ IKONRA!

Az Evenings with Them-sorozatba illeszkedő festmény a geometrikus absztrakció és az optikai illúzió nyelvén mesél a legbensőségesebb emberi kapcsolatokról. A vibráló narancssárga és őszibarack tónusokban játszó forma egy olyan bonyolult és megoldhatatlannak tűnő labirintust rajzol ki, amely emlékezteti a nézőt a családi dinamika összetettségére. A művész személyes élményből fakadó gondolatai, a családi vacsorák egyszerre konfliktusos és szeretetteljes "nyitott köre" ebben az összefüggő, zárt, de elágazó szerkezetben válik egyetemes szimbólummá. A kép nemcsak egy optikai játék, hanem egy emlékeztető is arra, hogy a valódi figyelem és a párbeszéd képes harmóniát teremteni a legbonyolultabb struktúrákban is.

Művész gondolatai:
Evenings with Them sorozat
A sorozatot egy nagyon személyes családi élmény inspirálta, ami azonban tágabban is értelmezhető.

Mivel kisgyerekeink vannak, a vacsora fontos és alapvető mozzanata a családi életnek, ahol meghallgatjuk egymást, megoldunk óriásinak tűnő problémákat, összeveszünk, kiabálunk, hadakozunk, őrületbe kergetjük egymást, megünnepeljük egymást, kibékülünk, és így tovább.
Mind különböző, erős akaratú és impulzív emberek vagyunk, ezért ilyenkor sosem unatkozunk, de szeretettel, őszintén és nyitott szívvel fordulunk egymás felé.
De miért ne lehetne ez az egymásra nyitott kör egy baráti kör, munkatársak csoportja, haragos szomszédok, bármilyen közösség? Csak le kell ülni egy asztalhoz, és figyelni a másikra.

Köszönjük a művészt képviselő The Space Galériának.

A LICITÁLÁSHOZ KATTINTS A KÉZ IKONRA!

Bereczki Kata festészete olyan hétköznapi jelenetekre és helyszínekre fókuszál, amelyek mindannyiunk kollektív emlékezetében mélyen ott élnek, fókuszba állítva a Balaton-part jellegzetes, nosztalgikus világát. Ahogy a művész is megfogalmazta, a 80-as és a 90-es évek iránti személyes nosztalgiája kelt életre a Jégkrém előtt, lángos után című művön, így a gyermekkorának tárgyi emlékei – például a retró jégkrémes tábla vagy a kockás abrosz – váltak a kompozíció középpontjává. A festmény varázsa abban rejlik, hogy a modern, letisztult formák ellenére is olyan meleg és ismerős atmoszférát teremt, amely azonnal mosolyt csal az arcunkra, és előhívja a legszebb közös nyári élményeinket. Egy ilyen ikonikus alkotás egy darabka örök, derűs nyár, amely garantáltan az enteriőr legüdébb színfoltjává válik.

Művész gondolatai:
Festészetem központi témái olyan hétköznapi jelenetek illetve helyszínek, amelyek mindannyiunk kollektív emlékezetében ott élnek.
Egyik ilyen topik a Balatonpart, annak jellegzetes tájaival, épületeivel, tárgyaival, életképeivel.
Különösen érdekelnek a 80-90-es évek jellegzetességei, személyes nosztalgiám miatt. Ezen a képen is gyerekkorom tárgyi emlékeit jelenítem meg.

A LICITÁLÁSHOZ KATTINTS A KÉZ IKONRA!

Verebics Ági művén a gyermeki ártatlanság és a sötét ismeretlen feszültsége találkozik. A vásznon guggoló, semmibe meredő kislányok alakja egyszerre idéz fel egy nosztalgikus emlékképet, és sűríti magába a világra való rácsodálkozás legősibb ambivalenciáját: a félelemmel vegyes, mégis ellenállhatatlan kíváncsiságot. A sötétségből felsejlő, rejtélyes zöld fénypont mágnesként vonzza a tekintetet. A pszichológiai és atmoszférikus alkotás nemcsak a hazai kortárs figuratív festészet egyik különösen izgalmas darabja, hanem egy vizuális rejtvény is, amely folyamatos belső párbeszédre hívja a szemlélőt.

Művész gondolatai:
Ez a kép egy gyermekkori emlékkép, egyfajta rácsodálkozás a világra.
Gyermekkori félelmekről, kíváncsiságról, és a sötét ismeretlenhez való vonzódásról "is" szól..

A LICITÁLÁSHOZ KATTINTS A KÉZ IKONRA!

Király György mély burgundi tónusokban kibontakozó csendélete különös vizuális élményt nyújt a befogadó számára. A művész nem tárgyakat ábrázol, hanem azok fokozatos, festői feloldódását, amellyel a látvány redukcióján keresztül eljut az absztrakció meditatív határára. A vászon sűrített, atmoszférikus terében a tárgyi világ elmosódott nyomai misztikus hangulatot árasztanak. A Döntés csend című alkotás egy olyan modern, monokróm szakrális tér, amely megállítja a rohanó időt és elmélyülésre készteti a nézőt.

Művész gondolatai:
Képeimmel a csend jelenségének vizuális vizsgálatát folytatom a csendélet műfaján keresztül. Alkotásaim fókusza a monokróm színállásokra épülő festészet, amely a látvány redukcióján és az absztrakció határterületein keresztül közelít a csend, mint érzékelhető, mégis nehezen megragadható állapot megjelenítéséhez.

A kiindulópontot a tárgyi világ konkrét elemei jelentik, amelyek a festői folyamat során fokozatosan veszítenek körvonalazottságukból, és egy sűrített, atmoszférikus képi tér részévé válnak.

A LICITÁLÁSHOZ KATTINTS A KÉZ IKONRA!

A Csontszobrász című alkotás felkavaró vizualitással hat a befogadóra. A sötét tónusokból felsejlő, elmosódott alak lendületes gesztusai arra késztetik a nézőt, hogy a látható felület mögött meghúzódó, bizonytalan és rejtett folyamatokat kutassa. Bálint Norbert festőművész zseniálisan ragadja meg a test és az akarat feszültségét, olyan intim, mégis hűvös atmoszférát teremtve, amely azonnal a hatása alá vonja a szemlélőt. A festmény kivételes választás annak a gyűjtőnek, aki egy mélyen elgondolkodtató, drámai erejű és titokzatos kortárs művel szeretné gazdagítani a gyűjteményét, amely sosem adja meg magát az első pillantásnak.

Művész gondolatai:
A két festmény az egyéni és a csoportos működésben megjelenő esztétikai kontrollt vizsgálja: a konszolidáció és a hatalomgyakorlás érzete elsősorban a látható felületen, a gesztusokban és a kialakított helyzetekben érvényesül. A cselekedetek célja és következménye a néző számára nem válik egyértelművé, így a látható rendezettség mögött bizonytalan marad a folyamat valódi működése.
Egyéni szinten a testi esztétikum felett gyakorolt kontroll feszegetése irracionális utakra vezet. Ezzel szemben kollektív szinten a kontroll az individuumok közötti viszonyokban és az együttműködés fenntartásában jelenik meg, ahol az irányítás látszólagos rendezettsége elfedheti a folyamatok valódi működését.

A LICITÁLÁSHOZ KATTINTS A KÉZ IKONRA!

A Hatásvadászat I. az egyénről a közösségre tágítja a fókuszt, a szereplők közötti viszonyok finom hálóját vizsgálva. A vásznon derengő, kísértetiesen elmosódott figuracsoport látszólagos rendezettsége csupán illúzió: a konszolidáció és az együttműködés érzete elfedi a folyamatok valódi természetét, homályban hagyva a cselekedetek célját és következményét. Ez a filmszerű, feszültséggel teli kompozíció folyamatos értelmezésre és a látható felszín mögötti viszonyok megkérdőjelezésére ösztönzi a befogadót.

Művész gondolatai:
A két festmény az egyéni és a csoportos működésben megjelenő esztétikai kontrollt vizsgálja: a konszolidáció és a hatalomgyakorlás érzete elsősorban a látható felületen, a gesztusokban és a kialakított helyzetekben érvényesül. A cselekedetek célja és következménye a néző számára nem válik egyértelművé, így a látható rendezettség mögött bizonytalan marad a folyamat valódi működése.
Egyéni szinten a testi esztétikum felett gyakorolt kontroll feszegetése irracionális utakra vezet. Ezzel szemben kollektív szinten a kontroll az individuumok közötti viszonyokban és az együttműködés fenntartásában jelenik meg, ahol az irányítás látszólagos rendezettsége elfedheti a folyamatok valódi működését.
A LICITÁLÁSHOZ KATTINTS A KÉZ IKONRA!

Ódor Bence István festménye egy izgalmas utazás egy műanyagból felépített miniatűr világba, ahol a klasszikus csendélet hagyománya zseniálisan transzponálódik egy pimasz kortárs köntösbe. A művész aprólékos ecsetkezelése hűen örökíti meg a műanyag fényét, tükröződéseit és illeszkedései. A magas művészet komoly világát és a LEGO játékos, nosztalgikus univerzumát egyesítve Ódor egy olyan alkotást hozott létre, amely egyszerre vizuálisan lenyűgöző és intellektuálisan provokatív.

Művész gondolatai:
A festmény ötletét a klasszikus csendéletek adták, és azt szerettem volna kipróbálni, hogyan lehet egy ilyen hagyományos kompozíciót teljes egészében LEGO elemekből felépíteni. A virágok, a váza és az üveg is ezt a világot követik, miközben a jelenet megőrzi egy klasszikus csendélet hangulatát. A szőlőnél azonban problémába ütköztem, mivel a LEGO-kínálatban nincs igazán olyan elem, amiből szőlőt lehetne kirakni. Végül egy szőlőt ábrázoló, nyomtatott LEGO-lapkát használtam, ami egy kicsit abszurd módon került bele a realisztikus kompozícióba. Éppen ez a megoldás tetszett benne, mert egyszerre utal a LEGO játékos világára és a festmény hagyományos csendélet jellegére. A kép elkészítésénél ezt a kontrasztot és a helyzetből adódó humort tartottam a legfontosabbnak.

A LICITÁLÁSHOZ KATTINTS A KÉZ IKONRA!

Lak Róbert A hetedik napon a falak leomlottak I. című triptichonja az emberi lélek teherbírásának és a felszabadulás pillanatának a drámai sűrítése. A két szélső panel téglái megidézik a bezártság falait, amelyek szilárdnak és örökösnek tűnhettek - de a falak dőlve, a hetedik napon leomlottak. Mögöttük a középső táblán a horizontális szabadság legegyszerűbb, mégis legnagyobb ígérete tárul fel: a zöld mező és az ég kékje. A központi alak elmosódott, mintha még csak ismerkedne az új valósággal, óvatosan érezve az új szeleket, ugyanakkor tartva attól, hogy a falak újra bezáródhatnak.
Művész gondolatai:
A Hetedik napon a falak leomlottak I. című alkotásban a kitartás és a pozitív lehetőség egyszerre van jelen.
Képesek leomlani azok a falak is, amelyek oly szilárdan s örökösnek tűnve zártak magukba. Mögöttük feltárul az az egyszerű, horizontális szabadság, ahol nincs más, csak némi zöld és az ég kékje.
Ott állni a közepén és érezni, ahogy a szél végre máshogyan fúj, miközben óvatosnak is kell lennünk, nehogy a falak ismét ránk záródjanak.

A LICITÁLÁSHOZ KATTINTS A KÉZ IKONRA!

Kusovszky Bea műve egy lenyűgöző konceptuális bravúr, amelyben a festési folyamat „mellékterméke”, a véletlenszerűen összegyűrt takarópapír alakul át a központi motívummá. A vászon közepén pulzáló, op-artos lüktetésű monokróm sávok egy szerelmeslevél ritmusát idézik meg, ahol a megvastagodó vonalak kimondatlan szavakat és elrejtett érzelmeket sűrítenek magukba. Ezt az intim, absztrahált „szövegtengert” éles, vibrálóan színes geometrikus sávok keretezik alul és felül, olyan egyedi vizuális feszültséget teremtve, amely azonnal magával ragadja és fogva tartja a tekintetet.

Művész gondolatai:
Amikor festek egyszerre csak egy motívumon dolgozom, mivel sok esetben fújom a festéket,
ezért a kép többi részét kitakarom. Vászonra dolgozom és a többi részt csomagolópapírral
takarom ki. Ezeket a papírokat a festék száradása után újra tudom használni. Egy-egy felület
kitakarásakor behajtom, gyűröm a papírt. Több képen szoktam egyszerre dolgozni így
általában sok ilyen hajtogatott papír hever a műterem padlóján várva az új használatra.
Ezekre a papírokra rácsodálkoztam, hogy milyen szépek így "megfestve" festékesen. Először
fotókat készítettem róluk, majd a fotóimat átalakítottam, sablont készítettem belőlük és így
készültek ezek az absztrahált gyűrt papírból kiinduló képek. Később arra gondoltam, hogy
ezek a többnyire fekete sorok olyanok, mint az írás, ahol megvastagszik ott egy magasabb
betű van, vagy ékezetes. Aztán az írásból kiindulva összegyűrt szerelmesleveleknek hívtam a
gyűrt papírokat, és csináltam is egy kiállítást, aminek az volt a címe, hogy Minden egy
összegyűrt szerelmeslevéllel kezdődött...

A LICITÁLÁSHOZ KATTINTS A KÉZ IKONRA!

Becsérték: 860.000 HUF
Kikiáltási ár: 680.000 HUF

Voltál már úgy, hogy a helyzet, a színek, a formák, a szagok egyszerre olyan erősen hatottak rád, hogy valami ismerős, valami nagyon különös ugrott be. Ezt néhányan ’’de ja vu’’- nak hívják. Megmagyarázható, amikor az agyad egy ismerős dolgot, az emlékeid kuszaságát úgy rakja össze, hogy azt érzed, te ezt már láttad. Milyen érdekesek is tudnak lenni az emlékek, ahogy olykor hatnak ránk kiszámíthatatlan helyzetekben. Az emlékek, melyekről úgy gondoljuk, a miénk - csak a fejünkben létező képek, amihez érzelmet társítunk. Mi kell ahhoz, hogy hátra tudjunk lépni és az emlékeinkre objektíven tudjuk rátekinteni? Vagy csak az érzelmek zajában tudjuk látni?
Olyan egyedülálló értékeink vannak és olyan egyedülálló emlékezetünk, ami a sajátos életutunk bejárása közben keletkezett. A művészek azok, akik gondolkodnak az életről, filozófiáról, esztétikáról és próbálják szavakba-képekbe önteni. Arra, hogyan is gondolkodunk magunkról és másokról a világban. Hol vagyunk mi? És hol a helyünk?

A LICITÁLÁSHOZ KATTINTS A KÉZ IKONRA!