Szax Olivér: BÁBEL – Megközelíthetetlen helyek

A bábeli torony Szax Olivér festői univerzumában egy lenyűgöző, nyitott játszótér. Az általános toposszal ellentétben nem az elidegenedés vagy az elkerülhetetlen bukás jelképeként értelmezi a jól ismert mítoszt, hanem egy kortárs csavarral fenekestől kifordítja azt. Az ő olvasatában Bábel egy olyan tér, ahol kódolva van az újrakezdés és a folyamatos korrekció esélye.

A festményeken semmi sem ott van, ahol várnánk. A kortárs művész alkotásai a szürrealisták álomlogikáját, illetve a kubisták merész térbontását idézik meg, ám mindezt egy mai, dinamikus és derűs hangon teszi. A fizikai törvényszerűségek pillanatok alatt érvényüket vesztik, amikor egy-egy valós, ókori helyszín – például a philae-i templom – szinte antigravitációs mezőbe kerül és lebegni kezd, a kint és a bent egybemosódik, a fent és a lent pedig folyamatosan helyet cserél. A vásznakon az izgalmas festői technika, a finom rétegzettség és az egyedi ecsetkezelés révén a felismerhető, figuratív elemek, valamint a tiszta absztrakció mesterien olvadnak egymásba. Itt a káosz és a rend egymást feltételező táncpartnerek, ahol végül a színek és a formák belső logikája tart meg minket a lebegésben.

Ezen a kifeszített kötélen, az idő, a tér és a gondolat absztrakt háromszögének kellős közepén egyensúlyoznak a szédítő mélységgel dacoló utazók. Valójában nem ugyanilyen kötéltáncosok vagyunk a hétköznapokban mindannyian? Olyan zsonglőrök, akik a megszokott rutinok biztonsága, a felismerhető valóság és a váratlan élethelyzetek között egyensúlyoznak, miközben a munka, a család és a saját vágyaik olykor bábelinek tűnő zűrzavarában próbálnak helytállni? Az útkeresés a megközelíthetetlen helyek felé végső soron nem akadály, hanem maga a cél. Ezen az úton az inga harmonikus kilengéseit követve rájövünk, hogy a bábeli káosz feloldása valójában nem mozdulatlan csend, hanem mozgásban lévő, élettel teli harmónia. A megközelíthetetlenség csupán egy optikai csalódás, amelyet az alkotó ecsetvonásai képesek áttörni. Nincs más dolgunk, mint belépni ebbe a térbe, fellépni a kötélre, és az egyensúlyozás közben ne felejtsünk el játszani sem.

A kiállítás kurátora: Bán Blanka, művészettörténész