„2019-ben érettségiztem a Pécsi Művészeti Szakgimnázium festő szakán, majd a festőművész diplomámat a Magyar Képzőművészeti Egyetemen 2025-ben szereztem meg. Témám az otthon, a család, azok a dolgok és személyek, amik és akik számomra a legmeghatározóbb értékeket képviselik. Ezáltal nem kizárólag a képeimen látható emberek kulcsfontosságúak, hanem mozdulataik, az őket körülvevő tárgyak és színek. Úgy gondolom, hogy ebből fakadóan van egy bizonyos irodalmi, narratív jellegük – már ha elemzési szempontból nézem. Ha olyan művészetre gondolok, ami számomra a legérdekesebb, akkor az ismerősség érzése a közös pont szinte minden alkotásnál.”
Nézd meg az anyját, vedd el a lányát! I.
2025
olaj, olajpasztell, vászon
170×120 cm
360.000 HUF
Nézd meg az anyját, vedd el a lányát! II.
2025
olaj, olajpasztell, vászon
170×120 cm
360.000 HUF
Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!
„A Nézd meg az anyját, vedd el a lányát! I-II. című diplomamunkám két festménye az édesanyámmal való kapcsolatomat hivatott ábrázolni. Az első festmény
a gyermekkorom emlékeit foglalja magába, a kép középpontja egy régi fotó alapján készült rész: anya engem tart a karjában, másfél éves lehettem, amikor ez
a kép készült. A minket körülvevő tárgyak, elemek, színek mind az anyukámhoz szorosan kapcsolható emlékek, ezeknek nincs logikus elrendezése és tere, és bizonyos elemek nem a valósághoz hűen vannak ábrázolva, hiszen az emlékezés során is átalakulhat az a kép, amit megpróbálunk feleleveníteni. A Nézd meg az anyját, vedd el a lányát II. ugyanezzel a képi struktúrával működik, központi eleme egy frissen fotózott jelenet anyukámról és rólam. Ezen a festményen olyan emlékek jelennek meg
a figurák körül, amik meghatározzák a nőiségemhez való viszonyulásomat anyukámon keresztül. Az érdekelt
a képek megalkotása előtt és közben, hogy hogyan lehet egy nem traumákkal terhelt szülő-gyerek viszonyt úgy megjeleníteni, hogy az ne legyen végül túlidealizált és édeskés.”
a gyermekkorom emlékeit foglalja magába, a kép középpontja egy régi fotó alapján készült rész: anya engem tart a karjában, másfél éves lehettem, amikor ez
a kép készült. A minket körülvevő tárgyak, elemek, színek mind az anyukámhoz szorosan kapcsolható emlékek, ezeknek nincs logikus elrendezése és tere, és bizonyos elemek nem a valósághoz hűen vannak ábrázolva, hiszen az emlékezés során is átalakulhat az a kép, amit megpróbálunk feleleveníteni. A Nézd meg az anyját, vedd el a lányát II. ugyanezzel a képi struktúrával működik, központi eleme egy frissen fotózott jelenet anyukámról és rólam. Ezen a festményen olyan emlékek jelennek meg
a figurák körül, amik meghatározzák a nőiségemhez való viszonyulásomat anyukámon keresztül. Az érdekelt
a képek megalkotása előtt és közben, hogy hogyan lehet egy nem traumákkal terhelt szülő-gyerek viszonyt úgy megjeleníteni, hogy az ne legyen végül túlidealizált és édeskés.”