Németh Marcell

„Szinte mindannyian jól emlékszünk még a kései szocializmus jellegzetes lakótelepi játszótereire. Ezek a nem éppen az EU komfort szabványrendszere szerint csatarendbe állított, sokszorosan átfestett mászókák, leszakadt hinták, nyekergő mókuskerek, vagy épp leásott autógumikra huppanó mérleghinták mégis mindannyiunkban meghatározó, mókás vagy épp szomorkás gyerekkori emlékeket ébresztenek. Ilyen emlékekkel rendelkezik Németh Marcell is, aki azonban nem pusztán a régi lakótelepi játszóterek után érzett nosztalgia végett fogott e játékok kicsinyített másainak készítésébe. A művészre jellemző művi és természetes, a lehatárolt és a szabad, a kimért és végtelen alapélményeinek gondolati körüljárása kapcsán születtek.

Illúziókeltése az egyes darabok léptékváltásán alapszik, ami által egy képzeletbeli játszótér perspektivikus látványa elevenedik meg előttünk. Ám a léptékváltás egyben disszonáns eleme is az illúziókeltésnek. Németh szándéka tehát nem a néző megtévesztése, sokkal inkább egy játék kikényszerítése, a játszótér kollektív emlékanyagának felidézése által.”